A lélek mozgásai
A tánc egy művészeti és sportág, amely a test – jellemzően ritmikus, zenére történő – mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat.
A notáció szerepe a tánc tudományos feldolgozásában
Táncról szót hallván, táncról írtakat olvasván bennem mindig felötlik, hogy a szóló vagy író egyúttal valamely cinkosságra kér fel – ugye tudom, miről is lenne szó. Mert mi másért is kerülné meg magáról a táncról szólást, és beszélne változatos jelzőkkel a táncos teljesítményről, eseményről, az előadó személyéről a tánc történeti körülményeiről avagy társadalmi összefüggéseiről.
A tudományos feldolgozás
A tudományos feldolgozás alapfeltétele, hogy vizsgálatának tárgyát leírja. Mondhatnánk fordítva is: a tudomány csak azt vizsgál(hat)ja, amit leír. Ha a mai úgynevezett tánctudományra abból a szempontból tekintünk, hogy mit ír le, feltehetőleg számos tánctudományt találunk, elsősorban történetit, mely az egyes korok alkotóit, előadóit, eseményeit, művészeti irányzatait nevezi meg, és valamely összefüggés szerint sorolja fel.
A testbeszéd és a tánc kapcsolata
Ha az említett tánctudományi követő módszerek irodalmára a notációhasználat szemszögéből tekintünk, azt mondhatnánk, talán csak a strukturalista nyelvészeti irányzatok szellemében készített táncelméleti írások vizsgálják, elemzik és hasonlítják össze magát a táncmozdulatok sorát, mert itt találunk notációt, a tánc mint vizsgálandó tárgy lejegyzését.
